„1966. szeptember 12. Hétfő, napos, meleg idő. A mai napon felvonult a területre az Egri Építésvezetőség teherautója. Kint volt Nagy Dénes munkavezető, aki a munkásfelvételeket intézte, Csifári András, aki az ásatáson brigádvezető lesz, azonkívül 1 ács és két kőműves, akik a romtalanító munkákat végzik majd. A vár meredek sziklamagaslatra épült, a belső vár erősen feltöltődött, a közlekedés nehéz és veszélyes. A falak omladékonyak és a romtalanításuk nem kis gondot fog okozni. A terepen végig szükséges korlátok elhelyezése. A romtalanítás a mai nap folyamán már el is kezdődött. Az ásatás több évre áthúzódik, ezért egy állandó téglaépületre lenne szükségünk. A vár igen villámveszélyes, ezért egy villámhárító felszerelése kívánatos.”

Így kezdődik Hollókő várának 1966 és 1969 közötti régészeti kutatása. A vár feltárója az akkor friss okleveles régész, Kozák Éva volt. Nem ez volt első Nógrád megyei munkája, hiszen egy évvel korábban a nógrádsápi Szűz Mária tiszteletére felszentelt gótikus templom feltárását is ő végezte.  A Cserhát festői hegyvonulatai között, a Zsuny-hegy, a Fekete-hegy, az Őr-hegy gyűrűjében fekszik Hollókő falu. A település 1977 óta tájvédelmi körzet, 1987-től pedig a Világörökség része. A mai falu fölött emelkedik az Kacsicsok által emelt, középkori eredetű vár.

A várról középkori ábrázolás, építésére vonatkozó feljegyzés nem maradt fenn. Az elmúlt évszázadok alatt sokat pusztult és köveit a helyi lakosság is elhordta építkezéseihez. A régészeti kutatások segítették a vár építéstörténetének részletes megismerését, a feltárások célja elsősorban a palota és a kaputorony, valamint a várba vezető feljárat tisztázása volt.

„A mai napon a faluba megérkeztem és a nap folyamán a munkások felvételével kapcsolatos adminisztratív munkákat végeztem. Az ásatási területre a feltáráshoz szükséges szerszámok is megérkeztek. Először a szerszámokat kellett nyélbe erősíteni és a felvonulási épületet kitakarítani.”

A vár típusát tekintve szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos vár, amelyet egy 362 méter magasságú sziklaoromra építettek. Ez a megoldás főleg dunántúli és felvidéki várainkra volt jellemző. Formáját a terep adta lehetőségek szabták meg, hisz a sziklafalak természetes védelmet biztosítottak. Az építkezéshez szükséges követ a helyszínen bányászták és különösebb megmunkálás nélkül építették össze. A falakat gerendaállások segítségével rétegesen rakták fel, a gerendalyukak nyomai a feltáráskor jól látszódtak. A falsarkokon és a fontosabb építészeti részletek kiképzéséhez sárgásfehér mészkőből készült faragott köveket használtak. A falak erősítésére keményfa kötőgerendákat alkalmaztak. A vár központi magja a sziklaorom keleti oldalára épített ötszögletes öregtorony, melynek alsó részét belül kör alakúra alakították, itt a falak vastagsága eléri a 350 cm-t. A négyszintes épület emeleteit és a födémek szerkezetét a régi gerendafészkek jelzik. A belsőket emeletenként egy-egy befelé szélesedő lőrés világította meg, melyek a felsővár fokozatos kiépítése során elvesztették jelentőségüket. A torony védett oldalán, a belső udvarról falépcső vezetett az első emeleti bejárathoz. A 16. század elején a torony egy újabb emeletet kapott és a délnyugati oldalán bejáratot képeztek ki, amely a palota felé biztosította az átjárást.

„A tervezővel előzetes terepszemlén megbeszéltük, hogy ebben az évben (1967) a vár mely részein lehet dolgozni, ahol legkevésbé állhat fenn balesetveszély. Ez a terület a külső vár keleti és déli része. A balesetveszély leginkább a belső várban áll fenn, megfelelő közlekedés s leromlott szintek között egyenlőre nincs.”

A felső vár két méter széles falaihoz támaszkodott az "L" alakú palotaépület északi és nyugati szárnya. A felsővárba a falszoroson át vezet az északnyugati oldalon lévő bejárat egy előtérbe. A pincék felett egy emeleti szintet alakítottak ki. A felsővár falai pártázattal zárultak, melyek nyomait több helyen befalazva találták meg. Az épület alatti sziklából vízgyűjtőt, ciszternát robbantottak ki.

A fent leírt épületek képezik a vár legrégebbi magját, melyet a Kacsics nemzetség emeltetett, feltehetőleg az 1270-90 közötti időben. A harcászat fejlődése magával hozta a külső védőfalak szükségességét, a lakásviszonyok fejlődése pedig a palota kiépítését eredményezte. A gótikus munkálatok jegyében a palotán folytak jelentős átalakítások. Sajnos rendkívül kevés a helyén megmaradt gótikus faragvány, ennek ellenére biztos, hogy a palota két szárnyát megemelték és a pártázatokat befalazták. A harmadik szintre kerültek a reprezentációs helységek. Az északi szárnyban egy nagyméretű helyiség rajzolódik ki, melynek egyik szögletében egy gótikus kandalló és egy boltozatindítás került elő. E díszes terem a vár lovagterme volt. Talán a mellette lévő helyiség lehetett a vár kápolnája. A felsővár építésével párhuzamosan az alsó kiépítése is elkezdődött és újabb ciszternát alakítottak ki. Az építkezést feltehetően Szécsényi András erdélyi vajda, majd országbíró nevéhez köthetjük. A palotán és az öregtornyon a 16. század elején is építkeztek, a feltárt reneszánsz részletek ezekhez a munkálatokhoz köthetők. Az alsóvár középkori bejáratát a délkeleti oldalon a kapu csekély maradványa jelzi (15. sz. vége). Innen nyílt a felfelé egyre keskenyedő, többszörösen megtört falszoros, amely a felvonóhidas, négyszögletes kaputoronyhoz vezetett (15. sz. első fele).

„Az alsóvár feljárati falszorosának délkeleti szögletében, a 15. sz. szelvényben a feltöltés kitermelését már az előző nap megkezdtük. Folyamatosan kerül elő kerámialelet és emberi csontmaradványok.... Igen értékes archaeobotanikai leletek is előkerültek. Szilva (aszalt), dió képviselik ezt az anyagot. A gyümölcsök erősen átégtek, a szabad levegőre kerülve gyorsan porladnak. Ezért nylon zacskóban tároljuk addig, míg a hétvégén felvisszük a Mezőgazdasági Múzeumba.”

Az alsóvár megközelítését több egymás után beiktatott kapu és az azok között elhelyezett farkasverem nehezítette meg, a külső udvarra csak a leengedett felvonóhídon át lehetett kijutni.

„Úgy néz ki, hogy a már feltárt kapumaradvány és az újonnan előkerült fal között egy farkasverem volt. A törmelékben cseréptöredékeket és néhány vasdarabot találtunk, köztük egy ajtóvasalás darabját.”

 A kaputoronyban fagerendákból kialakított rámpa vezetett az alsó várudvarba. Az alsó várudvarból két falszoros vezetett a felsővár irányába. Ezek a 14-15. század folyamán épültek ki. A külső falszorost a 16. század elején négy beiktatott kapuval több helyiségre osztották. A külső falszoros az északkeleti szögleten egy pártázatos őrtoronnyal zárult.

„A feljárati szorosban a törmelék kitermelését végezzük. Itt közvetlen a sziklafalról tisztítjuk le a földet, lassú és fáradságos munka.”

Már a feltárási munkákkal egyidőben megindultak a helyreállítási munkák is, az első évben a külső vár feljárati szakaszának és kaputornyának konzerválása. A feltárás során előkerült kőanyagot a helyreállítás során újra felhasználták. A feltárás igen nehéz körülmények között zajlott. A törmeléket talicskák segítségével szállították el az éppen aktuálisan kialakított csúzdákig.

„A munkát nehezíti a terep meredeksége és az erős széltől kevergő por. A törmelék, amely helyenként 4 méter vastagságú, megépített pallókon, csúzdán át továbbítjuk.”

A kitermelt föld egy részét ideiglenes feljárok kialakításához használták, részben pedig elszállították. A kitermelt, másodlagos helyzetű, faragatlan falazóköveket folyamatosan adott helyszínekre szállították, ahol azonnal visszaépítették.

„A délelőtt folyamán kint volt az Építésvezetőség teherautója. A külső vár keleti fala mellett felgyűlt ásatásból kitermelt törmeléket szállította el. A csúzda megérkezett, egy ács végezte a beállítását. Megkezdődött a romtalanítás előkészítése.”

A feltárással és helyreállítással egyidejűleg folyt a régészeti leletanyag válogatása és a kerámia-anyag mosása.

„A nap folyamán megindult az előkerült kerámiaanyag mosása. A mosott anyagot a turista szálló nyári konyhájában tároljuk, a korábban előkerült faragott kőanyaggal együtt.”

A feltáráson állandó 12-20 fő ásatási munkás dolgozott. Az archív fotók tanúsága szerint a munkások nagy része helyben toborzott lányok és asszonyok voltak. „Szerdán az ásatást megtekintette Temes Ferenc munkaügyes, aki elbeszélgetett a dolgozók szociális, munkaügyi körülményeiről.

Az 1966 és 1969 között Kozák Éva által vezetett ásatást követően a helyreállítási-konzerválási munkák csak több, mint húsz év múlva fejeződtek be Mendele Ferenc, majd Kremnicsán Ilona tervei alapján.

Guba Szilvi

• Előző
• Tovább