Nógrád megye régészeti megismerése egyidős a magyarországi őskor kutatásának kezdetével. Megyénk ugyanis épp a kisterenyei Hársas-hegy régészeti leleteinek előkerülésével került a tudományos érdeklődés látóterébe. A leletek felfedezése szerencsés véletlenek sorozatán is múlott. A hegyet borító erdőt, az elnevezést is adó hársast 19. sz. elején kiirtották és mezőgazdasági művelés alá fogták. Az irtáson az erőteljessé váló erózió hatására egyre több réz és arany tárgy látott napvilágot, amelyet a helyiek összegyűjtöttek és egy részét kereskedőknek eladták.

A másik szerencsés véletlen, hogy 1821-ben rokonlátogatásra érkezett Kisterenyére Kubinyi Ferenc, az akkor még fiatal tudós-palánta, aki egy palóc legény szűrén pillantotta meg az egyik réz-boglárt. Felismerve a tárgy régi voltát, érdeklődni kezdett annak származása után, majd a falu lakosaitól igyekezett a tárgyakat felvásárolni.

Így jutott el Kisterenye határában emelkedő Hársas-hegyhez, ahol 1832-ben barátjával, Fejérváry Gáborral társulva kettejük költségén végezte el első ásatását. A feltárás egyben Magyarország első őskori lelőhelyének tudományos igényű kutatását is jelentette. Jelentősége abban rejlik még, hogy az eredményekről és az előkerült tárgyakról tudományos folyóiratban be is számolt.

Az innen származó leletek Kubinyi magángyűjteményébe kerültek, melyet losonci házában őrzött. Az 1848-49-es események közepette, a bevonuló cári csapatok felgyújtották a várost és Kubinyi háza is porrá égett. A ház romjai alól másodjára is kiásott leleteket végül a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta.

Kubinyi Ferenc régészeti kutatásokat nemcsak Kisterenyén végzett, hanem Karancslapujtő-Pókahegyen, de széleskörű érdeklődését jelzi, hogy ő fedezte fel a földtan számára az Ipolytarnóci ősmaradványokat, valamint ő írta le először a salgói és somoskői bazaltoszlopokat is.

A régészeti kutatások Kubinyit követően a 19. század második felében folytatódtak. Úgymond családi vállalkozás maradt, hiszen az újabb feltárásokat Kubinyi unokaöccse, a Piliny környékén birtokos báró Nyáry Jenő végezte. Nyáry Jenő nem volt szakképzett régész, kortársaihoz hasonlóan lelkes amatőrként nevezhetjük őt. Ugyanakkor jó kapcsolatokat ápolt a szakma hivatalos képviselőivel, mint Érdy Jánossal, Csetneki Jelenik Elekkel. Munkáját a szakma is elismerte, hiszen évekig ő volt a Régészeti Társulat elnöke.

Nyáry Jenő elsősorban pilinyi birtokain ásott, az ő nevéhez kapcsolódik a Várhegy első régészeti kutatása, ahol egy későrézkori-korabronzkori erődített település nyomait találta meg. A legjelentősebb és több évig tartó ásatásait a Piliny-Borsos elnevezésű területen végezte. A MNM-ba bekerült leletek alapján egy nagy kiterjedésű későbronzkori, valamint egy szkíta temető leletekben gazdag sírjai kerültek elő. A kutatás jelentőségét jelzi, hogy a lelőhely egyben névadója is lett egy hosszú évszázadokat felölelő bronzkori népesség anyagi kultúrájának.

Nyáry Jenő régészeti gyűjteményét 1876-ban Budapesten a Nemzetközi régészeti és embertani kongresszuson kiállítás formájában is bemutatta. Így a kis nógrádi faluban előkerült leletek a nemzetközi kutatás érdeklődését is felkeltette. A gazdag anyag egy részét végül elajándékozta, egy részét pedig 3000 forintért eladta a MNM-nak. Jenő munkásságát a századfordulón Albert fia folytatta. Egyetemet végzett, széles látókörű és jó terepi adottságokkal rendelkező kutató volt, aki a családi birtokon található lelőhelyeket kutatta tovább. Ő is ásott a Várhegyen, valamint a Szécsény határában fekvő Kerekdombon, jelentősebb munkája azonban a Sirmány nevű dűlőben feltárt 11. századi temető.

A 20. század első évtizedeinek régészeti kutatása továbbra is Szécsény és környékére összpontosított. Pintér Sándor szécsényi ügyvéd a falvak ügyes bajos dolgait intézve egyre több régészeti emlék nyomára bukkant, majd saját költségén több helyszínen ásatásokat is végzett. Az így előkerült leletek egy részét 1911-ben a MNM-nak ajándékozta, kisebb része pedig a megyei múzeum gyűjteményébe került. A régészeti gyűjteményének fontosabb darabjait az Archeológiai Értesítő hasábjain is közzétette.

Időközben 1891-ben Nagy Iván kezdeményezésére megalakult a Nógrád vármegyei Múzeumegyesület, mely feladatának tűzte ki a megye múltjára vonatkozó emlékek felkutatását és összegyűjtését. A kezdeti nehézség után a múzeum épülete 1915-ben készült el. Az ezután előkerült régészeti leletek egy részét már itt helyezték el, míg a Nemzeti Múzeum által a megye területén végzett feltárások anyagai továbbra is a MNM gyűjteményét gyarapították. Így például a Szirákon Posta Béla által feltárt avar sírok anyaga a MNM-ba került. Csakúgy mint a Márton Lajos patvarci ásatásaiból előkerült leletek.

A kutatástörténeti áttekintést hamarosan folytatjuk!

Guba Szilvi

régész-főmuzeológus

• Előző
• Tovább