Folyamatosan frissülő blogunkban a Kubinyi Ferenc Múzeum régészeti tevékenységének új és régi kutatási eredményeit, régészeti felfedezéseket, érdekes történeteket ismertetünk. Az ismeretterjesztő írások és a hozzátartozó képek szerzői jogvédelem alatt állnak, szerzőink szellemi termékei. Kérjük a tartalmakat ne másolják, mint ahogy mi is tiszteletben tartjuk az interneten nyilvánosságra hozott egyéb alkotások szerzői és tulajdonjogát!

Jó olvasást és kellemes időtöltést kívánunk! 

Nógrád megyében a rendszeres régészeti kutatás a II. világháború után 1950-ben indult újra, melynek kerek évfordulójáról 2010-ben emlékeztünk meg. Az évszám és az évforduló tematikája különösnek tűnhet, de akkor, pontosan 66 évvel ezelőtt állt munkába a megye történetének első, főfoglalkozású régésze a balassagyarmati Palóc Múzeumban. Az 1950-es év a háborút és hadifogolytábort megjárt, de lélekben és tenni akarásban töretlen hittel rendelkező fiatal régészdoktor életében az újrakezdést, a megye történetében pedig a modern régészet kezdetét jelentette: ekkor került Nógrád megyébe Patay Pál. Nógrád megyei kötődését és a régészet iránti elkötelezettségét családi hagyományok is jelzik, hiszen Patay Pál dédnagyapja a megyében  - és magyaroszági viszonylatban is - az első őskori lelőhely feltárójának és egyben a szécsényi múzeum névadójának, Kubinyi Ferencnek volt unokatestvére.

„1966. szeptember 12. Hétfő, napos, meleg idő. A mai napon felvonult a területre az Egri Építésvezetőség teherautója. Kint volt Nagy Dénes munkavezető, aki a munkásfelvételeket intézte, Csifári András, aki az ásatáson brigádvezető lesz, azonkívül 1 ács és két kőműves, akik a romtalanító munkákat végzik majd. A vár meredek sziklamagaslatra épült, a belső vár erősen feltöltődött, a közlekedés nehéz és veszélyes. A falak omladékonyak és a romtalanításuk nem kis gondot fog okozni. A terepen végig szükséges korlátok elhelyezése. A romtalanítás a mai nap folyamán már el is kezdődött. Az ásatás több évre áthúzódik, ezért egy állandó téglaépületre lenne szükségünk. A vár igen villámveszélyes, ezért egy villámhárító felszerelése kívánatos.”

„Archaeológiai szempontból hazánk egyik legérdekesebb és legnevezetesebb pontja a nógrádmegyei Piliny. Halmainak termékeny rögei alatt a történelemnek nagyon sok és nagybecsű emléke nyugodott századokon, ezredeken keresztül.” (báró dr Nyáry Albert)

E találó és a mai napig érvényes megállapítás szellemében, Piliny község határában feltárt régészeti emlékek felelevenítésének következő fejezetét egy újabb korszak, a Borsóson feltárt szkíta temető és a szkíták rövid bemutatásával folytatjuk.

Nógrád megye régészeti megismerése egyidős a magyarországi őskor kutatásának kezdetével. Megyénk ugyanis épp a kisterenyei Hársas-hegy régészeti leleteinek előkerülésével került a tudományos érdeklődés látóterébe. A leletek felfedezése szerencsés véletlenek sorozatán is múlott. A hegyet borító erdőt, az elnevezést is adó hársast 19. sz. elején kiirtották és mezőgazdasági művelés alá fogták. Az irtáson az erőteljessé váló erózió hatására egyre több réz és arany tárgy látott napvilágot, amelyet a helyiek összegyűjtöttek és egy részét kereskedőknek eladták.

A Nógrád megye északi részén, a Ménes-patak völgyében meghúzódó kis település neve méltán került be nemcsak a magyarországi, hanem a nemzetközi régészeti szakirodalomba is. De kiket is rejt a Pilinyi-kultúra elnevezés és milyen életmódot folytattak több ezer évvel ezelőtt?

A Kárpát-medencére és benne Nógrád megyére vonatkozó első történelemi írott források akkor születtek, amikor a terület a római birodalom látókörébe került, közvetlen az időszámításunk kezdete előtt. Azon időszakról van szó, amikor szórványosan bár, de fennmaradtak az első tudósítások a Kárpát-medence népeiről, történeti eseményeiről.