Az állandó kiállítások utolsó három termében egy XIX. század végi kastélybelső női lakosztálya látható, amely elsősorban a korszak lakáskultúrájának jellegzetességeit mutatja be. Másik fontos célja a kiállításnak, hogy az impozáns barokk kastély egykori enteriőreiből, hangulatából egy kis ízelítőt mutasson be a látogatók számára. A kastély sorozatos tulajdonváltásai miatt Pulszky Ágost és neje, Figdor Hermina birtoklásának idejét tudtuk leginkább rekonstruálni, akik nyári lakként használták az épületet. A három kisebb teremből álló lakosztályt egy női szalon, olvasószoba és hálószoba bemutatásával valósítottuk meg.

A legnagyobb szobában látható a női szalon, vagy budoár, amely csak a főúri, vagy főúri színvonalon berendezett nagypolgári otthonokban volt, egyben a női lakosztály legreprezentatívabb helyiségének számított. (A férfiakét úriszobának nevezték). A kastélyok nagyszalonjaitól eltérően a női szalonok intimebbek, a külvilágtól elzártabbak voltak. Még a nagyszalon a társasági és a családi élet színtere volt, sajátos zsilip szerepet töltött be, amelyen át a külvilág és a kastély lakói is érintkeztek. A női szalonokba ezzel szemben már nem mindenki nyerhetett betekintést, mivel itt a társasági élet a barátnőkre és a rokonokra korlátozódott és a délutáni teázás, kártyázás, beszélgetés színhelyéül szolgált. A nőiesebb hangulatot árasztó szalonnak lényeges célja az elkápráztatás, miközben sajátos önarcképe is tulajdonosának. Ebben a „kirakatszobában” megtaláljuk a legreprezentatívabb tárgyakat: különböző ülőgarnitúrákat, különféle asztalokat, zongorát és a szalonok elengedhetetlen vitrinjét különböző dísztárgyakkal, amely a gazdagságot és a pompát szimbolizálja, valamint a családi arcképcsarnok néhány darabja is ezen falakat díszítette.

A 19. század második felében teljesedett ki a historizmus, melynek lényege, hogy a történelem összes addigi stílusirányzatának motívumait másolták. Leginkább azonban a neoreneszánsz és az újbarokk formák hódítottak. Az 1880-as évektől viszont már az eklektika is hódított, amely egyszerre többféle neostílust alkalmazott a lakások berendezésénél.

A lakberendezésben a diszfunkcionális térszervezés, ünnepélyesség és a jólét fitogtatása vált a legfontosabb tényezővé. A szobákban lévő, és a szükségesnél több bútor is a gazdagság, a biztonság és a stabilitás illúzióját sugallta. Szinte minden bútorra görgők kerültek a helyváltoztatás megkönnyítésére, a falakat sötét színű (bordó és barna) tapétákkal vonták be, az ablakokat pedig súlyos nehéz függönyök takarták, meggátolva a fény beszűrődését. A végeredmény minden esetben a terek nyomasztó túlzsúfoltsága lett. Ez a hangulatot leginkább a szalon érzékelteti. Az itt látható két ülőgarnitúra a 19. század második felében készült. A kisebb neoreneszánsz stílusú, a másik ún. Boulle szalongarnitúra, gyöngyház és rézberakású díszítése és anyaghasználata a francia barokk elemeihez nyúlik vissza, nem hivatalos elnevezése „bécsi Boulle”.

Továbblépve a szalonból az olvasószobát tekintheti meg a látogató, amely eltérően férfiak komoly dolgozószobáitól a hölgyeké csupán levél és naplóírásra, valamint olvasásra korlátozódott. Ezt a férfiakétól jóval szerényebb méretű szobát csak néhány jellegzetes bútordarab tölti ki. Az egyik legfontosabb az íróasztal, - amely már felváltotta az írószekrényt – itt a gyermekek és a legkedvesebb rokonok képei láthatók, ahogyan a falakon is. A másik fontos berendezési tárgy a könyvszekrény, melyben a legkedveltebb olvasmányokat helyezték el.

A biedermeier íróasztal Erdélyben készült a 19. század közepén, a kastély utolsó tulajdonosától származik, báró Lipthay Béláné Odeschalchi Eugenie hercegnőtől.

A külön lakosztályok berendezése maga után vonta a külön hálószobák létrejöttét is, így a főúri és nagypolgári családok éjszakai nyugodalomra is – bizonyos eseteket leszámítva elkülönültek. A korábbi reprezentatív nyilvánossággal szemben a hálószoba már mutatja az intimitás bizonyos nyomait. Talán higiéniai szempontból ekkor már kezdenek eltűnni a baldachinos ágyak is.

A pártázatos ágy és az asztal szintén a kastély utolsó tulajdonosától származik, valószínűleg az íróasztallal egy időben és egy műhelyben készültek.

• Előző