Nógrád megyében a rendszeres régészeti kutatás a II. világháború után 1950-ben indult újra, melynek kerek évfordulójáról 2010-ben emlékeztünk meg. Az évszám és az évforduló tematikája különösnek tűnhet, de akkor, pontosan 66 évvel ezelőtt állt munkába a megye történetének első, főfoglalkozású régésze a balassagyarmati Palóc Múzeumban. Az 1950-es év a háborút és hadifogolytábort megjárt, de lélekben és tenni akarásban töretlen hittel rendelkező fiatal régészdoktor életében az újrakezdést, a megye történetében pedig a modern régészet kezdetét jelentette: ekkor került Nógrád megyébe Patay Pál. Nógrád megyei kötődését és a régészet iránti elkötelezettségét családi hagyományok is jelzik, hiszen Patay Pál dédnagyapja a megyében  - és magyaroszági viszonylatban is - az első őskori lelőhely feltárójának és egyben a szécsényi múzeum névadójának, Kubinyi Ferencnek volt unokatestvére.

 Patay Pál nevével a régészeti szakirodalomban elsősorban őskoros régészként találkozunk. A régészetet azonban, mai szóhasználattal másoddiplomásként végezte, hiszen első diplomáját 1935-ben vette át a debreceni Gazdasági Akadémián (a mai Agrártudományi Egyetem elődje). Különösen kegyes a sors, hogy az intézmény történetének első platina-diplomáját 2015-ben szintén ő vehette át.

Az egyetem elvégzése után a Pázmány Péter Tudományegyetem újonnan alakult Őskori tanszékén kezdte meg oktatói pályáját, tanársegédként. A történeti események azonban közbeszóltak, távolra sodorva őt családjától, hazájától és választott szakmájától. A fogságban töltött évekről részletesen számol be a lágerfolklórt bemutató kötetben (Küllős Imola-Vasvári Zoltán: Áldozatok. Bp. 2006). A visszatéréskor már egy megváltozott politikai légkör fogadta, amelyben osztályidegenként az egzisztencia alapjaitól fosztották meg: le kellett mondania a családi birtokról és az egyetemi állásáról.

Egyfajta önként vállalt „száműzetés” évei következtek Balassagyarmaton, amely azonban ismerős vidék volt számára, hiszen az egykori acsai birtok közigazgatásilag akkor még Nógrád megyéhez tartozott. Patay Pál 1950 februárjától dolgozott régész-muzeológusként a Palóc Múzeumban, ahol elsőként a háborúban megsérült és részben megsemmisült régészeti gyűjtemény rendszerezését és revízióját végezte el. A régészeti tevékenység megindulását két alapvető, de egymással szorosan összefüggő feladat határozta meg: egyrészt a topográfiai kutatások, másrészről a régészeti gyűjtemény gyarapítása. A topográfiai jellegű terepi kutatásainak eredményei – melyek által Nógrád megye régészeti korok szerinti településtörténetét, a lelőhelyek jellegét kívánta feltérképezni – a mai napig bármilyen, topográfiai kutatás alapját jelentik. Nógrád megye régészeti emlékei-ről szóló összefoglalása a Magyarország Műemlékei topográfiai sorozatának első kötetében jelent meg 1954-ben.

Muzeológusként nem csupán egyetlen korszak emlékanyagának feldolgozásával és gyűjtésével foglalkozott, de céljának tekintette – az akkori muzeológiai irányzattal összhangban –, hogy minél több korszakból gazdag leletanyaggal, különleges műtárgyakkal bővüljön a gyűjtemény.

A nógrádi évek alatt elsőként foglalkozott az őskor időszaka utánra keltezett földvárak-földerődök, mai terminológiával az  ún. kisvárak kérdésével. Az első adatok ismeretében a kerek földsánccal erődített kisméretű várakat még a magyar honfoglalás kora előttinek határozta meg. A nógrádi területeken kívül is elindított hasonló földvárak kutatásainak eredményei alapján azonban hamarosan pontosítani tudta a kisvárak Árpád-kori keltezését. Az úttőrőnek számító nógrádi várkutatásait országszerte több kitűnő kollégája folytatta.

Patay Pál a templomi harangokkal foglalkozó tudomány, a kampanológia hazai atyja, nemzetközileg is elismert szakértője. Az azonban kevésbé ismert, hogy az első harang felmérésére és a tudományág hazai megszületésére egy kis nógrád megyei faluban, Nógrádszakálon került sor. És ne felejtsük el, 1951-et írunk. Egy szokásos bejelentést követően – miszerint kútásás közben csontokra bukkantak – vasúton érkezett meg a „kiszállás” helyszínére. A lelet egy mamutfog volt, amely az Ős-Ipoly hordalékrétegeiben őrződött meg, így túl sok információval és jelentőséggel nem bírt. Az időt kihasználva - mivel vonat visszafele Gyarmatra csak az esti órákban indult – és hogy ne térjen vissza üres kézzel régiségek után érdeklődött a helyiektől. Azok egyből a falu fölött emelt templom tornyába irányították őt, ahol elbeszélésük szerint egy régi harang jelezte az idő múlását. A harang valóban eredetinek bizonyult, készítését az évszám három évvel a mohácsi csata előttre keltezte. Ami ez után következett, az már ma tudománytörténetnek számít. Számos tanulmány, önálló kötet született a témában, a legújabb tanulmány, amely Komárom-Esztergom megye régi harangjait mutatja be, éppen az elkészülés előtt áll.

Egy kis vidéki múzeum régészeként helyt állni nem mindig könnyű feladat. Így volt ez minden bizonnyal 66 évvel ezelőtt is, amikor Patay Pál személyében megindulhatott Nógrád megyében a modern szemléletű régészeti kutatás és gyarapodott az az akkoriban még csekély régészeti gyűjtemény, amelyre ma méltón lehetünk büszkék. Az ő általa kitaposott úton haladni azonban hálás feladat. Útmutatásai, részletes leírásai alapján bármely lelőhelyre eljuthatunk még ma is mindenfajta modern technikai eszköz nélkül. 47 évvel azután, hogy búcsút intett megyénknek, 2004-ben jómagam a szécsényi múzeumba kerültem régészként. Rövid idő alatt rá kellett döbbennem, hogy alig ismerünk olyan lelőhelyet a megyében, ahol korábban Patay Pál ne járt volna. De megkockáztatom, hogy hasonló a helyzet a megye templomtornyaival és vasútállomásaival is. 

Tudományos életművét, amely több mint 280 tudományos közleményt, önálló kötetet és számtalan előadást foglal magába, számos kitüntetéssel ismerték el. Fáradhatatlan szorgalma, alázata még ma, 102. évében is folyamatos munkára ösztökéli. 2014. decemberében, 100. születésnapján jelent meg önéletrajzi ihletésű könyve Az életet már megjártam. Emlékezem, Magyarországra és a XX. századra címmel. Izgalmas és értékes beszámoló mintegy száz év történéseiről a szemtanú, az ember nézőpontjából.

Egy beszélgetésünk alkalmával elárulta nekem, hogy Nógrád megyében két településen nem járt: Ipolytarnócon és Nőtincsen. Ipolytarnócon tavaly közös kirándulás alkalmával jártunk és remélem Nőtincsre is eljutunk.

Drága Pali bácsi, Pali bátyánk! 102. születésnapján szívből köszöntjük.

2016. december 8.  Guba Szilvi

• Előző
• Tovább