Többezer éves történelem a pilinyi Várhegy alatt

A Nógrád megye északi részén, a Ménes-patak völgyében meghúzódó kis település neve méltán került be nemcsak a magyarországi, hanem a nemzetközi régészeti szakirodalomba is. De kiket is rejt a Pilinyi-kultúra elnevezés és milyen életmódot folytattak több ezer évvel ezelőtt?

A Kárpát-medencére és benne Nógrád megyére vonatkozó első történelemi írott források akkor születtek, amikor a terület a római birodalom látókörébe került, közvetlen az időszámításunk kezdete előtt. Azon időszakról van szó, amikor szórványosan bár, de fennmaradtak az első tudósítások a Kárpát-medence népeiről, történeti eseményeiről.

A római kort megelőző idők embereit – írott források híján- csak a régészeti emlékek és feltárások által ismerhetjük meg.

A több ezer évig tartó őskor időszakában területünkön különböző nyelvi, etnikai, genetikai közösségek generációi és eltérő társadalmi fejlettségű és különböző életmódot folytató csoportjai telepedtek meg. Nem ismerjük nevüket, nem tudjuk milyen nyelven beszéltek, azonban sajátos, csakis egy adott közösségre jellemző anyagi és szellemi kultúrával rendelkeztek, melyek lenyomatát - mi régészek a temetőik és településeik feltárásakor megtaláljuk. Egy-egy ilyen közösséget a megkülönböztetés és az azonosítás megkönnyítésére - többek között - a legjelentősebb vagy elsőként feltárt lelőhely alapján nevezzük el. Így kapta a jelenlegi Piliny község határában álló Várhegyen megtelepedett népesség a Pilinyi-kultúra elnevezést.

Több ezer évet kell visszalépnünk az időben, hogy e bronzkori kultúra hordozóit megismerhessük. A mintegy Krisztus előtt 1500 és 1200 között élt közösségek a mai és a történelmi Nógrád, Gömör és Hont megyék területét vette birtokba. Kisebb és nagyobb kiterjedésű településeit folyók-patakok partjain találjuk meg. Földrajzilag fontos és arra alkalmas helyeken létesített telepeiket árokkal és sánccal erősítették meg. Ez utóbbiak a tájból kiemelkedő magaslatokon „ülő” földvárak, épp olyanok, mint a mai Piliny fölött magasodó Várhegy.

A földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó közösségek kézműipari remekműveket hoztak létre. Bronzból készített tárgyaik a mai ember csodálatát is elnyerik: bronzból nemcsak szerszámokat (sarló, balta, véső) és fegyvereket (pl. harci csákány, kard, tőr) de ruhadíszeket, ékszereket is készítettek. A fémművesség legszebb példányai a szépen kidolgozott bronzedények, melyeket olykor szimbolikus jelentésű díszítéssel láttak el (vízimadarak, kerék).

A települések közelében nagy kiterjedésű temetőiket is megtalálhatjuk. Halottaikat szigorú rítus szerint elhamvasztották, majd a hamvakat díszes agyagból készített urnákba helyezték. Az urnákat szájjal lefelé fordított tállal zárták le, majd az edényeket a sírba állították. A túlvilágra vezető útra a halott mellé ételt és italt is tettek, ezekről árulkodnak a sírokban megtalált állatcsont leletek is.

Nógrád megye őskori településtörténetében különleges és fontos szerepet tölt be a Pilinyi-kultúra. A korszak régészeti kutatása és tudományos közzé tétele közelebb visz bennünket a környék, és benne saját múltunk megismeréséhez.

Guba Szilvi

régész-főmuzeológus