Nógrádkövesd határában 2010-ben, szeptembertől decemberig jelen sorok írójának vezetésével megelőző régészeti feltárásra került sor. A területen megvalósuló beruházás tette indokolttá a régészeti beavatkozást, a meglévő kulturális örökség megmentése érdekében.

 A mintegy 7 hektárnyi területen zajló földmunkák során két régészeti korszakból több mint 100 régészeti jelenséget figyeltünk meg és dokumentáltunk. A régészeti jelenségek egy része a későbronzkor-koravaskor átmenetére (Kr.e.8. század) datálható, egy nagy kiterjedésű település emlékeit tártuk fel.

Félig földbe mélyített házak, valamint tároló vermek kerültek elő, igen nagy mennyiségű kerámialelettel. Egy nagyméretű, 2 m mély, kiszélesedő aljú gödörben egy 6-7 éves gyermek csontváza is előkerült. Egy másik, sekélyebb gödörben egy felnőtt nő (20-24 éves) csontvázát bontottuk ki, mely jobb oldalán, erősen zsugorított helyzetben feküdt. Bár az őskorban, mintegy 7000 évvel ezelőtt a települések már elkülönülnek a halottak nyughelyétől, a temetőktől, szinte minden korszakban kerülnek elő települési jelenségekből emberi maradványok. Ennek okát természetesen nem minden esetben lehet pontosan megmagyarázni, mint ahogy azt a nógrádkövesdi, a gödrökben elhelyezett csontvázak esetében sem. Az antropológiai vizsgálat annyit derített ki, hogy az itt eltemetett gyermek és nő természetes halállal halt meg.

A régészeti jelenségek nagyobb része egy 12-13. századi Árpád-kori településhez köthető. A területen mindösszesen 15 házat dokumentáltunk, ezzel a nógrádkövesdi településünk az első, ekkora területen feltárt, hitelesen dokumentált Árpád-kori település Nógrád megyében.

A házak

Alapvetően kétfajta háztípust különbözetünk meg: a föld felszíne fölé épített és a földbe süllyesztett házakat. 

A földfelszíni házak meglétét – ha történetesen semmilyen alapozásuk nincs – régészeti módszerekkel nagyon nehéz bizonyítani. A paticsfalú, vagyis oszlopvázas, sövényfalú házakat olyan esetekben találjuk meg, ha a területen nem folyt intenzív földművelés és az eróziótól védve maradt a terület. A közelmúltig úgy vélte a régészeti kutatás, hogy az Árpád-korban csakis földbe mélyített ún. veremházakban laktak. Az utóbbi 30 év intenzív kutatásai azonban bebizonyították, hogy számolnunk kell egyrészt a fa, mint építőanyag szélesebb körű felhasználásával és földfelszín fölé épített házakkal egyaránt.

Alapanyag alapján elkülönítünk faházakat vagy boronaházakat, bélelt falú és ún. paticsfalú házakat. A boronaházak egy része épülhet föld fölé, illetve lehet részben földbe mélyített. Föld felszíni boronaházakra utalhatnak azok a középkori források, amelyben arról esik szó, hogy a földesúr birtokáról elszökött jobbágy magával vitte a házát.

Nógrádkövesden a házak félig földbe mélyített, ágasfás-szelemenes tetőszerkezetű épületek voltak, a házak hosszanti  tengelye változó (É-D vagy K-Ny) irányú.

Tüzelőberendezések

A házakon belül az esetek többségében előkerültek különböző tüzelőberendezések, kemencék. Valóban jobb a tüzelőberendezés fogalom használata, hiszen a kemence szó mellé automatikusan hozzárendeljük a sütés-főzés funkciót is. Az Árpád-kori házak egy részében valóban találunk épített kemencéket, melyeket a ház egy sarkába vagy a ház falába vájnak, esetleg kőből építik meg. Nógrádkövesden egyetlen ilyen kemencét sem tártunk fel, kizárólag nyílt tüzelőhelyekről van szó. Ezek egy részét a ház padlójának szintje alá süllyesztették, illetve a többségüket kisebb-nagyobb kővel körberakták. Egy esetben megfigyeltük, hogy a köveket még agyaggal egymáshoz is tapasztották.

A tűzhelyek tetejét egyenletesre kitapasztották, ez kb 1-2 cm vastag, alatta viszont az erős hőhatás miatt a homokos-agyagos talaj akár 3-4 cm vastagságban is átégett.

Külső kemencék

Gyakori jelenség az Árpád-kori telepeken, de hasonló funkciójú kemencék vanak korábbi korokban is (népvándorláskor, avarok). Méretük nagyobb a házakban található kemencéknél és gyakorta a felhagyott házakban alakítják ki.

Alapvető funkciójuk a sütés-főzés, ha nincs több rétegben letapasztva az alja akkor használhatták aszalásra és füstölésre is. A sütőfelületet általában lótrágyával kevert pelyvás agyaggal tapasztották ki, boltozata szintén agyagból készült. Nógrádkövesden a házak mellett tártunk fel két külső kemencét, mindkettőhöz munkagödör kapcsolódott. Az egyik kemence sütőfelületébe a jobb hőtartás érdekében cseréptöredékeket tapasztottak, a másik kemence sütőfelületét pedig egyszer megújították.

Feltártunk néhány méhkas alakú vermet, valamint egy nagyméretű anyagkitermelő gödröt is. Két verem aljában egy-egy, anatómiai rendben fekvő kutya csontvázát bontottuk ki A település kora a kerámialeletek alapján a 12-13. századra tehető, egyetlen fémleletünk egy kisméretű vaskés volt. Az agyagedények közül több fazekat, korsót sikerült restaurálni és kiegészíteni, melyek reményeink szerint egy készülő régészeti kiállításban lesznek majd láthatóak.

Guba Szilvi
régész-főmuzeológus 

• Előző