"Témaválasztásom egészen személyes. Már gyermekként elfogadtam, hogy egy hozzám nagyon közel álló személy, nagynéném értelmi fogyatékos, mozgássérült. Munkáimban Jucika és társai eltúlzott tulajdonságaikkal a jelenkori társadalom szürreális torzói.

Festményeim a fogyatékkal élők sajátos érzéseit, küzdelmeit, életre való speciális rácsodálkozását jelenítik meg.

A gyermekded, torz formák és játékaik egy újraértelmezett, fordított világ szereplői. Ebben a más világban minden egyszerre üres és kiteljesedett: emberi vágyódások és tehetetlenségbe burkolt testiség zárja körül az alakokat. Feloldhatatlan ellentmondás feszül a festmények tragikus és groteszk tartalma, valamint a dekoratív, már-már harsányan színes hangulata között. A figurák saját maguk köré vont határok mögül keresik, kapaszkodnak a tekintetekbe. Mégis valahol a bezárkózás, befelé fordulás, kiszolgáltatottság, magány, lemondás és álomszerű, játékos vágyakozás, furcsa érzékiség jellemzi a képeket.

A sötét háttérből a főszínek tisztán, egymás mellett szorosan kivilágítanak, így együttesen fokozhatják az expresszív hatást. Annak ellenére, hogy a képeket átlengi valami szomorúság, az egészben van valami gyermeki naivság, játékosság. Rácsodálkozás a világra, melynek következtében a történetet nem mindig tudjuk tragikusan felfogni.

A torz formák és az élénk színek együttesen segíthetnek betekintést nyerni egy intim világba, ahol a különleges modellek fogyatékosságaikkal együtt szerethetővé válnak, lelküket mutatják meg. Talán elfogadásra késztetnek minket, humorral és némi megilletődöttséggel... "

Kacsák Tamás