A Mustó János festőművész alkotásaiból nyílt kiállítás a művész páratlan gazdagságú életművéből válogat. Monumentális festményeiből többek között a Bartók-sorozat, az Illés szekerén, az Én-Te-Ő kaptak helyet. A festmények mellett grafikai alkotások, így a Luca-sorozat néhány darabja, valamint a Kék Duna linometszet sorozat több darabja is megtekinthető.

A kiállítás látogatható: 2013. november 30-ig.

Shah Gabriella: Emlékezés Mustó Jánosra

Két évvel ezelőtt Salgótarjánban a József Attila Művelődési Központban nyitottam meg Mustó János kiállítását, akkor, bár súlyos beteg volt, még alkotott, s több közös tervünk is volt. Egy nagy kiállítást terveztünk számára a salgótarjáni múzeumban, mely sajnos nem jöhetett létre. Köszönet Toronyi Judit igazgató asszonynak, Guba Szilviának és a múzeum munkatársainak, hogy ma együtt emlékezhetünk a tavaly elhunyt alkotóra.

Mustó János 1934-ben született Lucfalván, a szlovákok lakta községben. Egy olyan helyen, ahol neki már gyermekkorától kezdve természetes volt a kétnyelvűség, a kettős identitás. A Képzőművészeti Főiskola elvégzését követően visszakerült Nógrád megyébe, Salgótarjánban telepedett le és az 1960-as, 70-es és a 80-as évek nagy  képzőművész generációjának a kiemelkedő alakjává vált.

Mustó János  életében meghatározó és kitörölhetetlen érték volt a szülőföld, az emberek, a táj, a szlovák és magyar kultúrkincs  - s ez  életre szóló élményt, ihlető forrást adott, jelképek és legendák termőtalaja lett.  Gyermekkori élményeinek egy – egy epizódja több művén megjelenik,  s állít emléket a magyar, szlovák gyökereinek, a szülőföldnek, az ősöknek.

Jelen kiállítás az emberi lét állomásait kíséri végig a születéstől a halálig (Az élet vize, Születés), de legfőképp a halál felé közeledő ember balladája olvasható ki e művekből: Délután, Harangszó, Úton a csönd felé, Illés szekerén – mind, mind átmenet az életből a halálba, a föld és a menny közötti utazás szimbolikája. Az életfa motívum majd minden alkotásán megjelenik, így az Én-te-ő c. festményen is, mely telis tele van szimbólumokkal, allegorikus alakokkal, sokkalta pontosabb és magasabb értelmet ad az ábrázolt jelenetnek. Az életfa vagy keresztfa két szárának találkozása egy anyaméhet jelképez, ahol fejlődik a magzat. Az életfa tehát az ember lelki fejlődésének állomásait, a megújulást, a termékenységet és a halhatatlanság vágyát hordozza magában illetve  a világegyetem  s a világ felépítésének struktúráját mutatja. Egyúttal jelképezi mindazt, hogy én-te-ő, vagyis én is, te is, és ő is megmásszuk a saját életfánkat, vagyis hordozzuk életünk során a saját magunk keresztjét, végigjárjuk stációnkat.

Mustó János művészeti ars poetikája az asztrálmitoszi jelképrendszerben gyökerezik, univerzális filozófiai kérdéseket bont ki. Életének utolsó művei a  Duna menti népek együttéléséről,  problematikájáról szólt.

A szlovákok lakta kistelepülésen megélt idő, a gyökerei, a múlt, a jelen, a magyar-szlovák kapcsolatok nehézsége ellenére is hitte, hogy sem az egyének, sem a népek és nemzetek nem lehetnek meg egymás nélkül és nem lehetnek egymás ellen sem. A kék bolygó vize c. alkotása a Duna egy szép szimbóluma. A folyó, mely mindig valaminek a határát jelöli, nem kell, hogy elválassza egymástól a népeket, hanem „Új kapcsolatok” árán, „Emberhíddal” kell összekötni.

Az egymásrautaltság mind társadalmi, mind pedig kozmikus, vagyis  általános értelemben is szükségszerű. Ha ezt nem ismerjük fel, előbb-utóbb lakhatatlanná válik - tágabb értelemben a Föld, és szűkebb értelemben saját otthonunk. S kiűzetünk a Paradicsomból, ahogyan azt az Úr tette Ádámmal és Évával – és ezt látjuk Mustó János több művében is, így a nagy Madách sorozatában, vagy pedig elszakítanak minket egymástól, ahogyan egy népi láncszakító gyermekjátékot, az Adj, király katonát című grafikai lapjával idéz meg, mely ugyan nincs most itt kiállítva, de mindenképpen ki kell emelnem, hiszen az egyik fő művének tartok. Vagyis ha nincs összefogás  felszabdalhatnak országot, hazát, földet, családot és egy egész világot.

Bartók-sorozata is ugyanezt az üzenetet hordozza és erősíti meg. Mustó János azt vallja a képzőművészetben, amit Bartók a zenében: "Az én igazi vezéreszmém, amelynek mióta csak mint zeneszerző magamra találtam, tökéletesen tudatában vagyok; a népek testvérré válásának eszméje, a testvérré válásé minden háborúság és minden viszály ellenére. Ezt az eszmét igyekszem - amennyire erőmből telik - szolgálni zenémben; ezért nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab vagy bármiféle más forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás."

Mustó János egy kozmikus gondolkodó volt, aki olyan filozófiai eszmerendszerben mozog és alkot, mely a világmindenség megértését, megértetését tűzte ki célul, úgy, hogy az üzenet  szépirodalmi mű, népi játék, filozófiai eszme vagy bibliai jelenet kapcsán jelenik meg. Mustó János birtokában volt az a titok, mellyel segíthet minket - a hétköznapokban elveszett embereket, hogy megtaláljuk  a transzcendens felé vezető utat, ösvényt, melyről az évszázadok során már letértünk. Mustó János művei tehát azt kívánhatják nekünk, hogy találjunk vissza együtt a tiszta forráshoz.

A fotókat Shah Timor készítette.

• Előző
• Tovább