Advent időszaka és a karácsonyi ünnepkör - Limbacher Gábor írása

Amikor a Jóisten teremtette a világot, kezdetben a Földön sötétség honolt. De nem hagyta ennyiben, hanem teremtő erejű beszéddel szólt: »Legyen világosság!« És lett világosság. Teremtett hozzá a Jóisten időt is, hogy legyen időnk. És lett időnk, éves időnk, ami Őt idézi. Őt idézi, mert az éves idő körös idő, végtelen. Végtelen, mert egymásba olvadó évek vég nélküli egymásutánja. Végtelen, mert egyetlen évben is benne van a Mindenség. Benne van a Mindenség a kozmikus történésekkel, a Hold járásával, a Napfordulókkal és napéj egyenlőségekkel, az ünnepekkel, az ünnepek és a hétköznapok együttesével. Amikor a fény utoléri a sötétséget, az a tavaszi napéjegyenlőség (III. 21.). Ezt követő holdtölte utáni vasárnap a Fény diadala, Húsvét, az ősbűnből való megváltottságunk ünnepe. A nyári Napforduló (VI. 21.), amikortól a fényesség csökkenni kezd, Szent Iván azaz Keresztelő Jánosnak, az Úr útja előkészítőjének az ünnepe, aki Jézusra mutat. Az őszi napéj egyenlőség (IX. 23.) ünnepe Szent Mihályé (IX. 29.), aki majd a végítélet végrehajtója, a világosság és sötétség, jó- és rosszcselekedeteink mérlegelője. Azután jő az év megújulása, a Nap születése (XII. 21.), ünnepe a Karácsony, Krisztus, az Örök Nap születése (XII. 25-26.).

Nagy eredményekre, jóságra, boldogságra csak úgy juthatunk, ha fölkészülünk, gyakorolunk. A sportban sincs győzelem edzés nélkül. A Nap megújulását, az Örök Nap születését, Jézus születését, a Karácsonyt sem élhetjük meg, csak, ha rákészülünk, ha kilendülünk hétköznapiságunkból, ha megnyílunk és megtisztulunk. Ennek edzésideje az Advent. Valamikor hat hétre terjedt ki, s kezdődött Szent Mártonnal, hazánk, Pannónia szülöttjének ünnepével (XI. 11.). Nem véletlenül. Ő, aki a rászorulónak odaadta palástja felét, valójában mindazon részét, amivel ő rendelkezett, mert fele a császáré. Az irgalmas szeretet szentje, Krisztusra, Karácsonyra mutató. S jő Szent Erzsébet, hazánk másik nagy szülöttje, aki a női irgalmas szeretet példaképe. Hasonlóan adakozó szent Miklós is (XII. 6.), aki minden örökségét szétosztotta a rászorulóknak, és egy zacskó arany ajándékozásával megmentette az elszegényedett nemesember lányait a rossz élettel való jövedelemszerzéstől. Jézusra mutató élet. Jönnek az ókeresztény szent szüzek, Katalin (XI. 25.), Borbála (XII. 4.) és Luca (XII. 13.), akik életükkel a tisztaságot, Éghez való hűséget tanítják nekünk. 

Év vége utal a világvégére. Katalin és Borbála kiérdemelte, hogy valaki az ő nevükben hittel fordul Krisztushoz, megmenekül az ítélettől. 

Az utóbbi századokban Advent már Jézus négy adventusa, négy eljövetele szerint alakul: Jézus megszületik a földre, beszáll szívünkbe és megtérít bennünket, eljő érettünk halálunk óráján, és eljő végül megítélni minket. E négy hét, a négy hangsúly szerinti Advent nyitó szentje András apostol (XI. 30. 1. kép), aki elhívta öccsét Pétert, hogy legyenek az Úr tanítványai. Mi is hívást kapunk. A következő nap szentje Eligius, aki a germánokat hívta, térítette Krisztus egyházába. Xavéri Szent Ferenc (XII. 3.) ázsiai népek misszionáriusa, aki fölszította a szíveket Jézus, az Istenember szeretetére. Ott van december nyolcadika, amikor Szent Anna a Paradicsomból kitaszító ősi vétek áteredése nélkül, szeplőtelenül foganta az Istenszülő Szűz Máriát. A kegyelem és a malaszt ünnepe. S ott a legsötétebb nap (XII. 21.), Tamás apostol ünnepe. Tamás nem hitte Jézus feltámadását, csak, ha meglátja és megérinti a feltámadt Krisztus sebeit. A hitetlenség napja. De azé a hitetlenségé, amely képessé válik a hitre, amelyben megszületik a Fény.

Advent. Magyar eleink az Adventtal kezdődő új év első vasárnapján sajátos, de lényeglátó módon Jézus királyként való jeruzsálemi bejövetelét ünnepelték. Krisztus a századok Királyaként, az idő Uraként vonul be az új egyházi évbe, hogy a Vele tartóknak békét és boldogságot hozzon. Szintén magyar és közép-európai fejlemény az adventi roráté. Ahogyan Padányi Bíró Márton veszprémi püspök mondta: Most ezekben a szent napokban, egyéb időknek szokásán kívül, még nap felkölte előtt, hajnalban a Názáreti Mária Szent Szűznek angyali üdvözlésérül avagy az Isten Fiának megtestesülendőségérül szentmisét hallgatunk, melyet is mi magyarok az ő nagy tiszteletéért és méltóságáért aranyos misének nevezünk. Igen, a Szűzanya aranyos, mert az Aranyalmát, Jézust szülte a világra.

E világra születést közvetlenül megelőző 12 nap, Lucától Karácsonyig az adventi napokban a hétköznapiságából már kilendülő keresztény ember számára lehetővé teszi a jövő esztendő, s vele a világ újra teremtését, a teljes megújulást. Ezért nem állt föl az asztaltól a gazdasszony a Luca napi étkezéskor, hogy jó ülősek, termékenyek legyenek tyúkjai, ezért koledáltak, jártak Karácsonyt köszönteni, énekkel, rigmussal-szóval teremteni, mentek a Szentcsalád képével szállást keresni, betlehemmel örömhírt hozni, ezért böjtöltek Adventben, különösen Ádám-Évakor (XII. 24.), s csak akkor ettek, amikor a betlehemivel azonosuló csillag az égen föltűnt. Mindezt azért, hogy a kis Jézus valóban megszülessen. S hogy legyen hol megszületnie, szénát és szalmát tettek be a karácsonyi asztal alá. Tettek oda gazdasági eszközöket és terményeket is, hogy a születő Jézus csodája a következő év gazdasági sikereit is biztosítsa. Az átváltozott ember Jézus születésekor aztán transzcendens érzékelésre jut. Meghallhatja, hogy az istállóban még a jószágok is beszélnek, és dicsőítik Teremtőjüket, almafa alatt állva megnyílik az ég és látni az örvendező angyalokat. A megszentelő szent idő képes újra támasztani bennünket bajainkból, válságainkból, elidegenedettségeinkből. E megszentelő szent idő, mintegy a betlehemi születés időbeliségébe avatva képes az öröm, boldogság, szeretet alanyaivá változtatni bennünket.

Derengjen Advent, fényes csillaggal csillogjon Karácsony egész Szécsényben, és minden környező településen!

Dr. Limbacher Gábor

Kubinyi Ferenc Múzeum

• Előző
• Tovább