A felújított épületben 2006-ban készült el a Múzeum régészeti gyűjteményét bemutató kiállítása: „Tárgyakba zárt múlt” címen. A kiállítás az őskor két időszakába kalauzolja a látogatókat.

Az első rész: Fejezetek Nógrád megye újkőkorából a megye gazdag neolit kori régészeti múltjába ad bepillantást.

Az i. e. 9–8. évezredben az ún. „Termékeny Félhold” területén egyes közösségek a vadászat-halászat-gyűjtögetés mellett már egyes állatfajokat háziasítottak és gabonát is termesztettek. Ezt a folyamatot, nevezetesen a termelőgazdálkodásra való áttérést nevezzük „neolitikus forradalomnak.” Az új típusú élelemszerzés jelentősen megnövelte egy-egy terület eltartó képességét, ami által a népesség is gyarapodott. Az i. e. 7–6. évezredben a Kárpát-medencében is megjelentek azok a népcsoportok, amelyek új életmódot folytatták az azt megelőző halászó-vadászó-gyűjtögető életmóddal szemben. Az új ismeret a  Kárpát-medencét a Közel-Kelet és a Balkán közvetítésével érte el. Az új jövevények magukkal hozták a növénytermesztés és állattartás ismeretét, melyet hamarosan az itt élők is átvettek. Új növény- és állatfajokat hoztak magukkal, mint pl.: búza, juh és kecske; új eszközöket használtak, mint pl.: az égetett agyagedényeket, melyek az ősrégészet különösen jelentős forrásává váltak.

Területünkön az első élelemtermelők az i. e. 6. évezredben jelentek meg, a kiállítás az első telepesek mindennapi életét eleveníti meg egykor használt eszközeik, viseleti tárgyaikon keresztül.

A kiállítás második része: „Rituálék és hitvilág a bronzkorban” címmel a bronzkorban élt közösségek hitvilágát, vallási elképzeléseit és temetkezési szokásait mutatja be Nógrád megye területén előkerült kiemelten gazdag régészeti leletanyag alapján.

Az őskori ember mindennapjait meghatározta a természet kiszámíthatatlansága és félelmetessége, az élet és vele együtt az embert körbevevő környezet megfejthetetlen rejtelmei, a túlvilágba és a természetfeletti erőkbe vetett hit. A babonás elképzelések, a hitvilág tárgyiasult elemei át meg átszőtték hétköznapjaikat, alakították és formálták a világról alkotott elképzeléseiket.

Az élet rejtelmei közé tartozott a halál is, melyhez számos hiedelem és rituális cselekedett kapcsolódott. A túlvilágba és a halál utáni életbe vetett hit, a halottak tisztelete és a haláltól való félelem tükröződik a halottakkal való rituális bánásmódban, vagyis a temetkezési szokásokban.

Vidékünkön a bronzkorban a halotthamvasztás szokását nevezhetjük általánosnak. A halottat máglyán égették el, majd a hamvakat a megásott sírgödör aljára szórták, vagy külön erre a célra készített díszes urnába rakták. Az urna tetejét egy tállal fedték be, a hamvakra helyezték az elhunyt személyes tárgyait, ékszereit, az urna mellé pedig nagyobb számú edénymellékletet, melyekbe ital- és ételáldozat került.

A kiállítás egy bronzkori temetési szertartást rekonstruál, valamint bemutatja a korban használatos jellegzetes eszközöket, fegyvereket, edényeket és a kultikus élet tárgyait.

• Tovább