150 éve ezen a napon született báró Nyáry Albert régész, történész, festőművész. Jogi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta, majd a közigazgatásban helyezkedett el, ám „Szókimondó természete, valamint idealista művész-lelkülete azonban nem sok gyönyörűséget talált a száraz politika tekervényeiben, s csakhamar ott is hagyta a nem neki való területet.” 

A tudományos és művészeti munkáságát ismerők csakis örülhetnek a döntésének, főképp a régészettudomány, hiszen (mint ahogy unokaöccse emlékezik róla): „Lelkületéhez sokkal közelebb állt az archeológia.” Apjához, báró Nyáry Jenőhöz hasonlóan Piliny környéki birtokain számos régészeti feltárást végzett, neki köszönhetjük többek között a Piliny-Sirmány, Egyházasgerge, Szécsény-Pinkahegy Árpád-kori temetők feltárását és közreadását. Régészeti tevékenységén túl számos történelmi esszét, tárcákat, kritikákat írt, de regényei, versei is megjelentek, sőt ismerjük – sajnos nagyrészt kéziratban maradt – színdarabjait és filmforgatókönyveit is. „Az 1907-ben megjelent „Női szívek“ című, saját rajzaival illusztrált pompás novellás kötetében a női pszichológia kiváló ismerőjének bizonyult.”

Unokaöccse, dr Nyáry Pál eképp búcsúzott tőle: „Komoly, zárkózott természetű, melegszívű ember volt, akinek egy századdal előbb kellett volna születnie. Nem értett a tülekedéshez, hangos önreklámozáshoz. Csendben, visszavonulva dolgozott. Munkájának gyümölcse azonban örökké hirdetni fogja alkotójának nevét!”

(Idézetek forrása dr báró Nyáry Pál: Dr Nyáry Albert élete és munkássága, Budapest, 1936)

Guba Szilvi

• Tovább