1887. március 25-én született Darnay-Dornyay Béla (1887–1965) gimnáziumi tanár, muzeológus és helytörténész, sokoldalú tudós, akinek kiemelkedő szerepe volt 20. század első felének nógrádi régészeti kutatásában.

1922-ben került Nógrád megyébe, azt követően fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy Salgótarjánban létrejöhessen egy színvonalas, sokféle gyűjteménnyel rendelkező múzeum. Az első, régészeti korú tárgyakat Pécskőn maga gyűjtötte, később gimnáziumi tanítványai, sőt a salgótarjáni mérnöki hivatal munkatársai is rendszeresen gazdagították gyűjteményét. Az egyik legnagyobb mértékű feltárását az egykori zagyvapálfalvai (ma Salgótarján) bolgárkertészet területén végezte, ahol az ismert későbronzkori urnatemető néhány tucat sírját tárta fel.

Az előkerült leletekről pontos feljegyzéseket, valamint méretarányos és esztétikus rajzokat készített. Ugyanakkor nemcsak katalogizálta, hanem több tanulmányban közzé is tette megfigyeléseit, a leletek leírását. Sőt számos kötetet, helytörténeti könyvet és füzetet jelentetett meg saját költségén.

1940-től elhagyta Salgótarjánt, szülővárosában, Keszthelyen a Balatoni Múzeum igazgatójának nevezték ki. Elégtételt jelentett számára, hogy végül 1959-ben Salgótarjánban is megalakult a múzeum, amelynek gyűjteményi alapját ő hozta létre.

Ma a régészeti vonatkozású tárgyait, közel 600 műtárgyat a szécsényi múzeum régészeti gyűjteménye őrzi, melynek feldolgozását Anderko Anna és jelen sorok írója végezte el. Kiemelt feladtunk, hogy ne csak a műtárgyakat, hanem az azokhoz kapcsolódó adattári feljegyzéseket, Dornyay Béla eredeti kézírásos dokumentumait, leveleit és rajzait az utókor számára is megőrizzük. Ebben nemcsak a szécsényi, hanem a salgótarjáni múzeum is kiemelkedő szerepet vállal. Ez utóbbi 2013-as névválasztással méltón tisztelgett a tudós tanár életműve előtt.

 Emlékét megőrizzük!

 Guba Szilvi, régész-főmuzeológus

• Tovább